J-hope POV.
Olyan négy hónapja, hogy szakítottam Jimin-nel. Az alatta az idő alatt lett egy barátnőm is. Szeretem, de nem annyira mint Jimin-t. Jimin-nel sokkal boldogabb és nyitottabb voltam. A barátnőm meg lassan kezd úgy viselkedni mint egy kurva. Vagyis már az. Mini szoknya, tűsarkú, egy kiló smink és a többiről ne is beszéljünk. Szakítani fogok vele. Így lesz a legjobb. Nem fog nyaggatni minden nap a sex-el.
Whoa... Ki is rázott a hideg.
Épp hazafelé tartottam mikor szembe jött velem.
- Szia édes. - ugrott nyakamba majd megcsókolt, de nem viszonoztam keserű csókját. Keserű volt a cigitől. - Mi a baj szerelmem? - néz rám kérdően egyben aggódva. Röhejes. Röhejes ahogy aggódva néz rám. Szánalmas. Hallottam róla jó pár dolgot. Rajtam kívül még két fiúval lefeküdt. Ha nem többel.
- Szakítok veled. - mondom semmit mondóan majd ellöktem magamtól, hogy ne rajtam csimpaszkodjon.
- Mi?...De miért? Én szeretlek. - esett kétségbe és könnyesedett be a szeme majd magához ölelt.
- Aha. Biztos. Viszont én nem szeretlek. - löktem el magamtól. Jimin az...akit szeretek még... Azt hiszem. - gondoltam majd ott hagyva volt barátnőmet elindultam haza.
Amint haza érek ledobom a táskámat és felmegyek a szobámba. Az ágyra vetődök és nézek kifele a fejemből. Mit kezdjek most? Szakítottam azzal a kurvával amit nem is bánok. És Jimin-nel, hogy tudassam, hogy szeretem? Azóta nem láttam amióta szakítottam vele. És már nem a szüleinél lakik. A számát se tudom. - Az istenit már. - ütök bele az ágyba -az neki se fáj és nekem se-. Lecsukom szemeimet hátha így megnyugszom egy kicsit. Már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom. Megnézem, hogy ki hív de egy ismeretlen szám van kiírva. Elhúzom a zöld ikont.
- Igen! Ki az? - szólok bele. Talán egy kicsit kíváncsian. Egy percig nem szól bele senki. Csak szórakoznak velem? - Hallo...- mondom már egy kicsit mérgesen.
- Szia...J-hope... - szólt végre bele az illető.
- Jimin?! - ülök fel az ágyon meglepett tekintettel és egy kicsit meg is szédültem a hirtelen tett miatt. - Tényleg te vagy az? - kérdezem. De miért J-hope-nak hív? Tudja, hogy nem szeretem. És akkor szokott így hívni ha mérges rám. Jah... persze. Hisz szakítottam vele.
- Igen én... - mondta elég rekedtes hangon.
- Sírtál? - Miért sírt? És ki miatt?- annyi kérdés lett hirtelen a fejemben.
- Nem sírtam... - mondja még mindig érdekes hangon.
- Aha. És higgyem is el? - kérdem. Ismerem már annyira, hogy tudjam mikor sírt és mikor nem. Vagy mikor Boldog és mikor nem. És most kifejezetten nem boldog.
- Igen... - Hahh?! Ez röhejes. - J-hope... Csak még utoljára... utoljára mond ki, hogy szeretsz. Utána nem foglak zaklatni... - le sokkoltam. Komolyan azt akarja, hogy mondjam neki, hogy szeretem?! Én nem telefonon keresztül hanem a szemébe akarom mondani és közben ölelem.
Remélem semmi hülyeséget nem tervez...
- Hol vagy most? Oda megyek.
- Mit érdekel az. - emeli meg hangját. - Csak mond ki... Kérlek... - szipog. Az istenit. Én akkor is úgy fogom mondani neki, hogy ölelem. És mélyen a szemeibe nézek.
- Hol vagy?! Én akkor is a szemedbe fogom mondani. - mondtam egy kicsit mérgesen. Megint egy ideig nem szólt bele de utána nagy nehezen megadta a címét. Rányomtam a telefont és szaladtam is. Mivel annyira nem ismertem a várost nem volt valami könnyű megtalálni a megadott lakcímet de végül meg lett. Felszaladtam a másodikra és kopogás nélkül rontottam be a kis lakásba.
Jimin-t a szobájában találtam meg. Az ágyon ült térdeit felhúzva és a fejét ráhajtva térdeire. Oda mentem hozzá és magamhoz öleltem. Nem viszonozta ölelésemet de így is éreztem, hogy hideg a teste. És nem volt valami melegen felöltözve sőt a szobában se' volt valami meleg. Eddig azért nem éreztem, mert ki voltam melegedve a futástól de most már érzem ahogy megnyugodtam egy kicsit és ráz a hideg.
A radiátorhoz mentem és feltekertem a fűtést.
- Miért csináltad ezt? - nézek rá egy kicsit szigorúan. Nem szól semmit de látszik rajta, hogy fázik. Sóhajtok egyet majd megrázom a fejemet és ráterítek egy takarót. Ahogy nyúl a takaró széléhez látom, hogy sebes a keze. Egyből elkapom és vizsgálni kezdem a felületet. Nem most kezdte. Vannak régebbi sebek is. Vajon mióta csinálja?
- Miért csináltad? Ezzel csak ártasz magadnak. - morranok rá de aggódóan, féltően.
- Nincs hozzá közöd. - mondja enyhén flegmán majd elrántja kezét és vissza húzza magához.
- De. Van közöm hozzá... Jimin... Miattam csináltad? - Ő csak elfordítja a fejét és nem szól semmit. - Szóval igen. - suttogtam magam elé. Istenem. Mit tettem? - Jimin. Én sajnálom. Még mindig szeretlek... És erre csak most jöttem rá. - nevetek kínosan majd felállok. - Inkább elme... - léptem volna el de vissza rántott majd maga alá fektetett. Csak elképedve nézek szemeibe.
- Miért mondod ezt nekem? Miért aggódsz értem? Tudtommal szakítottál velem és barátnőd van. - csöpögnek könnyei arcomra én meg csak megfagyva nézek fel rá. - Én még mindig szeretlek! - esett mellkasomra és sírt. Zokogott. Magamhoz ölelem és én is elengedem a szemembe összegyűlt könnyeket. Mit tettem?!
Jimin-t legalább egy óráig öleltem mire megnyugodott. Soha nem akarom így látni. Olyan rossz. Hozzá csak a mosolygás és a nevetés illik. Nem ez a búskomor depis arc. Legyen csak Boldog.
- Jimin... Szeretlek. - csókolom meg. El is felejtettem, hogy milyen puha az ajkai. Még eleinte nem mertem elmélyíteni csak simán mozgattam ajkaimat.
- Én is szeretlek Hoseok... - mondta ahogy elváltunk egymástól majd szorosabban magához ölelt. Én is szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam de persze nem úgy, hogy fájjon neki vagy valami.
- Itt maradok ma éjszakára... Ha nem gond! - suttogtam. Ő csak megrázza enyhén a fejét. Elmosolyodok. Aranyos. Aranyosabb mint az a csaj akivel együtt voltam. Nem is értem, hogy szerethettem bele. És egy fasz voltam, hogy szakítottam Jimin-nel.
- Örökké így akarok maradni... Veled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése