Búcsú nékül...

Nem mondanám teljesen yaoi-nak inkább Shounen ai-nak. 

A történet nem teljesen saját, egy kisebb történetből alkottam meg mert nagyon meg ihletett.^^

Remélem tetszeni fog nektek! 

Jó olvasást 

Jimin Pov.
Mint minden nap felkeltem és készülődtem az iskolába. Hogy én mennyire nem szeretek iskolába járni! De egy valamiért szeretek menni, mert láthatom a szerelmemet Jungkook-ot.
El is indultam. Útközben találkoztam a haverommal is. Suga-val. Bírom öt van humor érzéke nagyon is jó. Annyira beszélgettünk, hogy észre se vettük de megérkeztünk a sulihoz. Bementünk a termünkbe és leültünk. De Jungkook még sehol. Hol lehet? Ilyenkor már bent szokott lenni! Biztos elaludt. 
Kezdtem egy kicsit aggódni mert már be csengettek. Általában szokott szólni ha nem jön suliba, de most nem. 
A nap nagyon nehezen telt el nélküle. Már alig vártam, hogy haza mehetsek és felhívjam Jungkook-ot, hogy miért nem jött ma suliba. Már csak pár perc kellett, hogy haza érjek. Amikor haza értem ledobtam a szobámba a táskát és utána a telefonomért nyúltam. Felhívtam és vártam, hogy felvegye. Nem kellett sokat várnom hamar fel is vette. 

-Szia Jungkook!

-Szia Suga!

-Hiányoztál ma a suliból! Történt valami? - kérdeztem aggódva. 

-Nem történt semmi, csak el kellett mennem az orvoshoz. - hallatszott a hangján, hogy szomorú.

-Ohhh... Miért? 

-Csak egy rutinos ellenőrzés. 

-Értem...

-Miért lemaradtam valamiről? - lett kíváncsi egy kicsit a hangja de még mindig szomorkás.

-Nem csak jegyzeteltünk egy keveset. 

-Oké... Lenne egy kérdésem! 

-Mi lenne az? - lettem kíváncsi.

-Mennyire szeretsz? - tette fel a kérdését.

-Tudod, hogy nagyon szeretlek! De miért? Történt valami? - ijedtem meg egy kicsit. 

-Nem nem történt semmi! - monda egy kicsit elhalkulva. 

-Jól van. - húztam egy kis mosolyt de ezt Ő nem láthatta. 

-Mennyire érdekellek? - tette fel a következő kérdését is amin egy kicsit meglepődtem.

-Meghalnék érted! 

-Tényleg meghalnál értem? - lepődött meg. 

-Megölném magam bármikor érted! - nagyon szeretem Őt. Ha Ő meghal megyek én is utána. 

-Tényleg? 

-Igen... De mond, történt valami? - érdeklődtem. Furák voltak ezek a kérdések. 

-Jól vagyok! De most mennem kell majd holnap találkozunk... 

-Oké, szeretlek!

-Én is szeretlek... - majd le rakta a telefont. 

A beszélgetés után lementem a konyhába hogy egyek valamit, utána mentem házit csinálni meg tanulni. Nagyon el ment a tanulással az időm, ezért elmentem lezuhanyozni majd le is feküdtem. Nem éreztem jól magam.

Reggel amikor felkeltem alig bírtam felülni. Nagyon fáztam és egy kicsit hányingerem is volt. Lázra tippeltem. Kivettem a lázmérőt a fiókból - az én fiókomban minden van gyógyszer, kötszer minden amit el lehet képzelni - és megmértem a lázam. Hát igen volt egy kis lázam. 38,5 fokos lázam. Úgy döntöttem ma inkább otthon maradok. Bevettem egy lázcsillapítót és próbáltam vissza aludni. Nem volt nehéz, hamar el aludtam. 

Amikor felkeltem már este öt óra volt. - Nem mondom jó sokáig aludtam! - lepődtem meg magamon. Ez után kikeltem az ágyból és lementem a konyhába valamit enni. Egész nap nem ettem semmit és nem is ártana. A hűtőben nem volt semmi ehető ezért vettem ki pár tojást és rántottát készítettem belőle. 

Miután megvacsoráztam zuhanyozni indultam. Egy hideg zuhany most jól fog esni. 

Zuhanyzás után egyből mentem is aludni. Még életemben nem voltam ilyen fáradt, pedig elég sokat aludtam.

Nem foglalkozva azzal, hogy sokat  aludtam visszafeküdtem az ágyamba és próbáltam aludni. Most sem kellett sok idő, hogy elaludjak, hamar elaludtam. 

Reggel frissen keltem. Olyan kipihentnek éreztem magam mint még soha. Mondjuk nem csodálkozom elég sokat aludtam. 

Kikeltem az ágyból felöltöztem, megcsináltam minden apróbb dolgokat és indultam a suliba. Nem telt sok időbe mire oda értem. Amikor beléptem egyből Jungkook-ot kerestem de nem találtam sehol.

-Suga! Nem tudod hol van Jungkook? - kérdeztem meg tőle hátha tud valamit.

-Nem. De tegnap bent volt. - mondta egy kicsit vidámabban.

-Igen. Tudom. - szomorodtam el. Gondolkodtam, hogy miért hiányozhat. Gondolat menetemből a csengő hangja szakított ki, meg, hogy a tanár is megérkezett. Még egy nap a szerelmem nélkül. Nagyon nem volt jó érzés, hogy ma sem jött. 

Az órák azok szokás szerint lassan teltek. Ma még edzésem is van... ahhhh... meg fogok halni. 

Hamar eljött a nap vége. Az edzés ötkor volt vége és az otthonom inenn legalább fél órára van. 

Fél hat volt mikor haza értem. Ledobtam a táskámat és megint hívtam szerelmemet. 

Egyből fel is vette majd bele szólt:

-Igen! 

-Szia miért nem voltál ma suliba? - aggódtam egy kicsit. 

-Szia! Egy kicsit rosszul éreztem magam és inkább otthon maradtam. 

-Értem... De most már jobban vagy? - tettem fel kérdésemet.

-Mennem kell, anyum akar beszélni a telefonon. 

-Várok! - jelentettem ki.

-Inkább ne. Sokat fog beszélni. Majd felhívlak én. - mondta. 

-Rendben. Szeretlek. 

-Én azt hiszem, hogy szakítani kellene. -  mondta szomorkásan.

-Hogy mi? Miért? - ijedtem meg. Remélem csak szívat.

-Szeretlek! - kimondta ezt a kis szócskát és le is csapta a telefont. 

Ez után a beszélgetés után Jungkook nem jött 3 hétig suliba. Nagyon aggódtam érte. El akartam menni meglátogatni de nem tudtam a címét. Röstellem, hogy nem kértem el. 

-Szia! Beszéltél már Jungkook-al? - kérdezte meg Suga.

-Nem... - mondtam, és  lehajtottam a fejemet. 

-Szóval még nem tudod. - mondta szomorkásan.

-Mit nem tudok? - kérdeztem ijedten. 

-Azt hiszem ezt neki kell, hogy elmondja. 

-Suga! Mi történt? - tettem fel a kérdésemet. 

-Hívd fel ezt a számot. - és egy cetlit tartott elém amin egy telefon szám volt. Nem haboztam felhívtam azt a számot. 

-Jó napot, kórház. - szólalt meg egy nőies hang.

-Tessék? A barátomat keresem. - mondta meglepetten.

-Kit is keres pontosan? - tette fel a kérdést a nő.

-Jen Jungkook-ot keresem. 

-Igen ő a mi páciensünk. 

-De hát... miért? Mi történt vele. 

-Az Ő szobája a 417-es. - mondta a nő.

-Mi történt vele? - emeltem meg egy kicsit a hangom.

-Inkább fáradjon be ide, kényes ügyről lenne szó. 

-Várjon! Ne! - de a nő lerakta a telefont. Én elmentem a kórházba és megkerestem a 417-es szobát. 

-Mi történ Jungkook? - szaladtam oda hozzá. De Ő nem válaszolt. - Mondj már valamit! - kérleltem.

-Én...

-Te? 

-Rákos vagyok. csak ezek a gépek tartanak életben. De ezeket a gépeket ma este lekapcsolják. - mondta szomorúan.

-Mi-miért nem mondtad el?

-Nem akartam, hogy szenvedj. - ekkor elfordította a fejét. 

-De... én szeretlek! - a szemeimbe könnyek futottak amiket nem is tudtam meggátolni. 

-Én is! De ne légy szomorú én mindig melletted leszek. - lett egy halvány mosoly az arcán. 

-Vége a látogatásnak! - jött be a nővér. Kimentem és egyből haza tartottam. A házba szó szerint berontottam. A fiókomból kivettem a pisztoly és még mielőtt végeztem volna magammal írtam egy levelet. A levélben ez állt:

"Egy golyó vette el az életemet, mert megígértem neki, hogy meghalok érte..." - amint megírtam a levelemet a fejemhez szegeztem a fegyvert és kioltottam az életemet...