1.rész
2.rész
3.rész
4.rész
5.rész
6.rész
7.rész
8.rész
9.rész
10.rész
11.rész
12.rész
13.rész
14.rész
15.rész
16.rész
17.rész
18.rész
19.rész
20.rész
21.rész
22.rész
23.rész
24.rész
2015. október 29., csütörtök
2015. október 28., szerda
Szomorú halál.
Jungkook POV
Ez a nap is úgy telt mit a többi. Boldog voltam a párommal. Sugaval. Éppen a TV-t néztük amikor eszébe jutott, hogy nem-e megyünk sétálni. Én bele is egyeztem, gyorsan felöltőztem felkaptam a dzekimet és már indultunk is. Fura volt, mert egész úton hozzám se szólt. Csak egymás kezét fogtuk és mentünk. Még megcsókolni se csókolt meg. Nagyon aggasztott, hogy mi lehet vele. "Talán már nem szeret?". Erre a gondolatomra megtorpantam. Suga ezt észre is vette.
-Mi a baj. - nézett rám kérdően.
-Semmi. - ráztam meg a fejem és elindultam. Még sétáltunk egy kicsit aztán haza mentünk. Pont vacsorára értünk haza így mehettünk is enni. Vacsora után Jimin elhívta Sugat. Boldognak látszott amikor elhívta. Fura volt az biztos. Egy idő után már nem is foglalkoztam vele. Elmentem a közös szobánkhoz, hogy beszéljek vele, de nem volt ott. Egy tippem volt hol lehet így elindultam oda. Benyitottam Jimin szobájába de amit láttam. Nem akartam elhinni. Egymást falták.
-Szóval ezért távolodtál el tőlem. - motyogtam, de még ezt is meghallotta.
-Kook...Én nagyon sajnálom. Már el akartam hamarabb mondani de sose tudtam, hogy mondjam el. Én tényleg nagyon sajnálom. - hajtotta le a fejét. Nem. Nem akarom elhinni. Nem lehet, hogy Suga Jimin-nel csaljon meg. Nem.
-Értem. - mondtam nagy sóhajt véve próbáltam nem elsírni magam de a könnyek utat törtek maguknak. Zokogva futottam ki a szobából. Nem csak a szobából az egész házból. Nem tudom merre megyek csak megyek. A könnyeimtől semmit sem látok.
Miért dobott el csak úgy magától. Nem voltam jó neki? Nekem ez nagyon fáj . Nem fogom így bírni.
Nem néztem az utat, hogy merre megyek. Nem is érdekelt. Kis idő után egy sikátorban kerültem. Nem voltam egyedül még két ember is ott volt. Két fekete pulcsis akiken kapusznyi volt. Annyira nem érdekeltek csak elsétáltam mellettük. Vagyis próbáltam de az egyiknek véletlenül neki mentem.
-Mi az? Nem látsz? vagy mi? - lökött falnak az egyik. Nem szóltam próbáltam elmenni de nem engedtek. Ütöttek, vertek, gyomorszájon rúgtak. Mikor már rendesen szétvertek ott hagytak. Nagyon fájt mindenem. Szerintem egy pár bordám is eltört. Valahogy feltápászkodtam és tovább sétáltam. Most már haza akartam menni de fogalmam se volt hol vagy.
Annyira mentem, nem vettem észre, hogy azt útra mentem. Akkor észleltem fel amikor a kocsi dudált de az már késő volt. Nagy fájdalmat éreztem és végleg elsötétült a világ.
Suga POV
Sajnáltam Kook-ot. Nem így akartam tudatni vele a helyzetet. Majd ha vissza jön akkor majd rendesen szakítok vele.
Amikor ránéztem az órára már tíz óra volt.- Hol van már?- egy kicsit kezdtem pánikba esni amikor hirtelen megcsörren a telefonom. - Ki lehet az ilyen későm? - felvettem a telefont és tudatták velem, hogy Jungkook-ot elgázolta egy részeg kocsis. Amint meghallom azt a szót, hogy "meghalt" a telefon az kiesett a kezemből. Nem akartam hinni a fülemnek. Junkook tényleg meghalt. Nem. Az nem lehet. Biztos csak valakit megbízott, hogy szivasson meg. De ilyenekkel nem viccelne.
Felvettem a telefont a földről még mindig ment a vonal.
-Tényleg meghalt? - kérdeztem remegő hangon. Már egy könny csepp is utat adott magának.
-Sajnáljuk. - mondta szomorúan a hölgy a vonal másik végén. Ezután csak kinyomtam a telefont és bementem a saját szobámba és bezárkóztam. Egész este nem aludtam.
Reggel szóltak, hogy "reggeli" de mintha meg se hallottam volna. Csak ültem az ágyon és bambultam magam elé. Még mindig nem akartam elhinni.
-Suga! Miért nem jössz ki reggelizni. - kérdezte Jimin közben kopogtatott az ajtón.
-Nem vagyok éhes. Hagyjatok békén. - mondtam épp, hogy meghallotta. Hallottam ahogy Jin és a többiek közeledtek a szobám felé.
-Nem érdekel akkor is ennie kell. - mondta Jin. Mint mindig aggod mindenkiért.
-De azt mondta "hagyjuk békén" ! - mondta Jimin. De nem vették észre, hogy Kook eltűnt. Pont ekkor csörrent meg RapMon telefonja is. -Mi? - hallom ahogy a telefonba kiabálja. Szóval most értesítették őket. Biztos nagyon fáj nekik is.
-Suga! Mi elmentünk a korházba. Semmi hülyeséget ne csinálj. Megértetted. - mondta Jin szigorúan de volt a hangjában aggodalom is.
Hallottam ahogyan az ajtó csapódik. Elmentek. Én nem bírom így nélküle. Nem is értem, hogy csalhattam meg Jimin-nel. Én barom. Hirtelen egy nagyon jó ötletem támadt. Lementem a pincébe és keresgélni kezdtem. Egy idő után már meg is találtam amit kerestem. A konyhában is kerestem egy öngyújtót és vissza mentem a szobámba. A talált kevés kis olajat szétöntöttem a szobámban és a gyújtót meg gyújtottam majd ledoptam az olajba és hagytam, hogy szépen lassan felgyúljon a szobám vele együtt én is. De még mielőtt felgyújtottam magam írtam egy sms-t a többieknek.
" Szeretlek benneteket, de kérlek bocsássatok meg nekem, a bűneimért mindent amit tettem."
YoonGi~
Ez a nap is úgy telt mit a többi. Boldog voltam a párommal. Sugaval. Éppen a TV-t néztük amikor eszébe jutott, hogy nem-e megyünk sétálni. Én bele is egyeztem, gyorsan felöltőztem felkaptam a dzekimet és már indultunk is. Fura volt, mert egész úton hozzám se szólt. Csak egymás kezét fogtuk és mentünk. Még megcsókolni se csókolt meg. Nagyon aggasztott, hogy mi lehet vele. "Talán már nem szeret?". Erre a gondolatomra megtorpantam. Suga ezt észre is vette.
-Mi a baj. - nézett rám kérdően.
-Semmi. - ráztam meg a fejem és elindultam. Még sétáltunk egy kicsit aztán haza mentünk. Pont vacsorára értünk haza így mehettünk is enni. Vacsora után Jimin elhívta Sugat. Boldognak látszott amikor elhívta. Fura volt az biztos. Egy idő után már nem is foglalkoztam vele. Elmentem a közös szobánkhoz, hogy beszéljek vele, de nem volt ott. Egy tippem volt hol lehet így elindultam oda. Benyitottam Jimin szobájába de amit láttam. Nem akartam elhinni. Egymást falták.
-Szóval ezért távolodtál el tőlem. - motyogtam, de még ezt is meghallotta.
-Kook...Én nagyon sajnálom. Már el akartam hamarabb mondani de sose tudtam, hogy mondjam el. Én tényleg nagyon sajnálom. - hajtotta le a fejét. Nem. Nem akarom elhinni. Nem lehet, hogy Suga Jimin-nel csaljon meg. Nem.
-Értem. - mondtam nagy sóhajt véve próbáltam nem elsírni magam de a könnyek utat törtek maguknak. Zokogva futottam ki a szobából. Nem csak a szobából az egész házból. Nem tudom merre megyek csak megyek. A könnyeimtől semmit sem látok.
Miért dobott el csak úgy magától. Nem voltam jó neki? Nekem ez nagyon fáj . Nem fogom így bírni.
Nem néztem az utat, hogy merre megyek. Nem is érdekelt. Kis idő után egy sikátorban kerültem. Nem voltam egyedül még két ember is ott volt. Két fekete pulcsis akiken kapusznyi volt. Annyira nem érdekeltek csak elsétáltam mellettük. Vagyis próbáltam de az egyiknek véletlenül neki mentem.
-Mi az? Nem látsz? vagy mi? - lökött falnak az egyik. Nem szóltam próbáltam elmenni de nem engedtek. Ütöttek, vertek, gyomorszájon rúgtak. Mikor már rendesen szétvertek ott hagytak. Nagyon fájt mindenem. Szerintem egy pár bordám is eltört. Valahogy feltápászkodtam és tovább sétáltam. Most már haza akartam menni de fogalmam se volt hol vagy.
Annyira mentem, nem vettem észre, hogy azt útra mentem. Akkor észleltem fel amikor a kocsi dudált de az már késő volt. Nagy fájdalmat éreztem és végleg elsötétült a világ.
Suga POV
Sajnáltam Kook-ot. Nem így akartam tudatni vele a helyzetet. Majd ha vissza jön akkor majd rendesen szakítok vele.
Amikor ránéztem az órára már tíz óra volt.- Hol van már?- egy kicsit kezdtem pánikba esni amikor hirtelen megcsörren a telefonom. - Ki lehet az ilyen későm? - felvettem a telefont és tudatták velem, hogy Jungkook-ot elgázolta egy részeg kocsis. Amint meghallom azt a szót, hogy "meghalt" a telefon az kiesett a kezemből. Nem akartam hinni a fülemnek. Junkook tényleg meghalt. Nem. Az nem lehet. Biztos csak valakit megbízott, hogy szivasson meg. De ilyenekkel nem viccelne.
Felvettem a telefont a földről még mindig ment a vonal.
-Tényleg meghalt? - kérdeztem remegő hangon. Már egy könny csepp is utat adott magának.
-Sajnáljuk. - mondta szomorúan a hölgy a vonal másik végén. Ezután csak kinyomtam a telefont és bementem a saját szobámba és bezárkóztam. Egész este nem aludtam.
Reggel szóltak, hogy "reggeli" de mintha meg se hallottam volna. Csak ültem az ágyon és bambultam magam elé. Még mindig nem akartam elhinni.
-Suga! Miért nem jössz ki reggelizni. - kérdezte Jimin közben kopogtatott az ajtón.
-Nem vagyok éhes. Hagyjatok békén. - mondtam épp, hogy meghallotta. Hallottam ahogy Jin és a többiek közeledtek a szobám felé.
-Nem érdekel akkor is ennie kell. - mondta Jin. Mint mindig aggod mindenkiért.
-De azt mondta "hagyjuk békén" ! - mondta Jimin. De nem vették észre, hogy Kook eltűnt. Pont ekkor csörrent meg RapMon telefonja is. -Mi? - hallom ahogy a telefonba kiabálja. Szóval most értesítették őket. Biztos nagyon fáj nekik is.
-Suga! Mi elmentünk a korházba. Semmi hülyeséget ne csinálj. Megértetted. - mondta Jin szigorúan de volt a hangjában aggodalom is.
Hallottam ahogyan az ajtó csapódik. Elmentek. Én nem bírom így nélküle. Nem is értem, hogy csalhattam meg Jimin-nel. Én barom. Hirtelen egy nagyon jó ötletem támadt. Lementem a pincébe és keresgélni kezdtem. Egy idő után már meg is találtam amit kerestem. A konyhában is kerestem egy öngyújtót és vissza mentem a szobámba. A talált kevés kis olajat szétöntöttem a szobámban és a gyújtót meg gyújtottam majd ledoptam az olajba és hagytam, hogy szépen lassan felgyúljon a szobám vele együtt én is. De még mielőtt felgyújtottam magam írtam egy sms-t a többieknek.
" Szeretlek benneteket, de kérlek bocsássatok meg nekem, a bűneimért mindent amit tettem."
YoonGi~
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)